Mit tehetsz szülőként gyermeked boldogságáért?

Minden szülő azt szeretné, hogy a gyermeke sikeres, értékes életet éljen felnőttként.

De hogyan lehet ezt elérni? Mit tehetsz, ha szülő vagy, illetve annak készülsz, hogy életképes, boldog embert nevelj a gyermekedből?

Fontos alapja a szülőségnek: a hitelesség.  Vagyis az, hogyan éled azt életed. Mit mutatsz meg magadból? Hiszen a gyermek számára az elsődleges mintául az anyja és az apja szolgál. Amit otthon lát, hall, tapasztal, az beépül az emlékezetébe és később felnőttként majd ő is ez alapján fog működni. Mondhatjuk, hogy hozott anyagból dolgozunk.

Ha például a fiúgyermek azt látja, hogy az apja sosincs otthon, mert állandóan dolgozik, akkor ne csodálkozz rajta, ha felnőtt fiadat ritkán fogod majd látni. Hiszen számára a követendő út a munkavégzés elsődlegessége lesz.

Vagy ha a lánygyerek azt látja, hogy az anyja szolgalelkűen kiszolgálja az „urát”, akkor bizony a párkapcsolatban ő is ebben a helyzetben találhatja majd magát, pedig lehet, hogy korábban megfogadta, hogy ő egyetlen férfinak sem lesz alárendelődve.

De a gyerekkori minta ott van lenyomatként, hogy amint szükséges a változtatás, megmutassa magát és rendbe lehessen tenni.

Ezért ha anya vagy apa vagy, esetleg a jövőben leszel az, érdemes odafigyelned arra, hogy úgy beszélj, cselekedj, élj, amilyennek majd a gyermeked felnőtt életét is szívesen látnád.

Sok családban úgy rendezik le az eltérő véleményeket, hogy kiabálnak, veszekednek, esetleg még egy-két pofon is elcsattan. Tudd, hogy amikor eljár a kezed, az nem a másikról szól, hanem rólad. Arról, hogy a saját belső feszültségednek, indulataidnak nem vagy ura és ezt a másikon vezeted le.  Ha a gyereked azt látja, hogy az egyet nem értés megoldásának útja a másik lerohanása, akár verbálisan, akár tettleg, vagy „csak” „csendes terror” által, akkor a gyereked is ezt a konfliktuskezelési módot fogja majd alkalmazni felnőttként a saját kapcsolataiban. Ez az út pedig nem a boldogsághoz vezet.

Ha anyaként vagy apaként hajlamos vagy elégedetlenkedni, panaszkodni az életre, a kormányra, a szomszédra, a főnökre, az anyósra stb. és úgy érzed, a körülmények áldozata vagy, mert egyébként mindenki más a hibás, csak te nem, akkor ne csodálkozz, ha a gyermeked sem fog megfelelő munkát találni, ha rossz párkapcsolatban fog élni vagy ha nem lesznek igaz barátai. Mert akkor ő is – a mintája szerint –mártírként éli majd az életét. Az ilyen személyiség azonban nem túl vonzó.

Mit tehetsz szülőként azért, hogy a gyermekedből érett és magabiztos felnőtt válhasson? 

1. Az első és legfontosabb, hogy szeresd és fogadd el őt olyannak, amilyen. Ha nem született zseninek, akkor ne akard, hogy osztályelső legyen. Ha nincs épp zenei talentuma, akkor ne erőltesd a zongora órákat.

2. Vedd észre viszont, hogy Ő miben jó. Mihez van tehetsége, miben ügyes és aztán abban erősítsd, támogasd.

3. Hogy a gyermeked miben egyedi és különleges, hogy mik az ő vágyai, könnyen megtudhatod, ha minőségi időt töltesz vele. Beszélgessetek sokat, játszatok együtt, ahogy neki és nem ahogy neked jó. Figyelj csak őrá, amikor vele vagy. Többet ér egy óra társasozás vagy focizás, mint egy nap, amit te a gép előtt ő meg a TV előtt tölt el.

4. A dicséretnek varázsereje van! Bátran fejezd ki szavakkal, amikor jól csinált valamit. És ezt ne csak akkor tedd, amikor csillagos ötöst hoz, hanem akkor is, amikor leviszi a szemetet vagy megteríti az asztalt vagy épp kitakarítja a szobáját.A szavakkal kifejezett pozitív visszajelzés hatására erősebb lesz az önértékelése. Az életben való stabilitásnak és sikerességnek az alapját a reális énkép, valamint az egészséges önbizalom adja. Ennek elérésében pedig szülőként igen fontos szereped van.

5. És végül, de nem utolsó sorban, nyugodtan engedd el a maximalizmust önmagaddal és a gyermekeddel szemben is. Bőven elég az is, ha „elég jó” szülő vagy.

Mert nem a tökéletesség elérése tesz boldoggá, hanem ha itt és most elégedett vagy.