Kinek van igaza? – konfliktuskezelés a kapcsolatokban

Legyen szó párkapcsolatról, testvéri viszonyról, szülő-gyerek kapcsolatról, egykori barátokról, kollegákról, , nőkről egymás között, főnök-beosztott viszonyról, mindenféle kapcsolódásban felütheti  fejét a másikkal való versengés. 

Főleg akkor, ha két erős személyiség kerül össze. Az egyik nyerni akar és a másik is. Csakhogy a gyakorlatban ez nehezen jöhet létre, mert ha az egyik a győz a másiknak veszítenie kell. Legalábbis az ego hozzáállása szerint.

A versenytársat megtalálhatod a hálószobádban, az irodádban, a családodban, mindegy is a helyszín, a lényeg, hogy valaki mindig győzni akar.

Ez a felállás azonban a nyertes-vesztes pozícióba helyezi a feleket, ami kimerítő konfliktusokhoz vezethet, és ez főleg a szülő-gyerek, valamint a párkapcsolatokban lehet igazán fájdalmas.

Miért versengünk a kapcsolatokban mégis egymással?

Mert mindenki úgy gondolja, hogy neki van igaza. Hogy amit ő gondol, az lehet csak az egyetlen igazság. Pedig minden helyzetnek sokféle nézőpontja van. Mindenki a saját személyisége, tapasztalata, hitrendszere által érzékeli és éli meg a világot.

Amikor azt mondod:

„azért nem vagyok igazán boldog, mert a párom keveset mondja, hogy szeret, alig tölt velem időt, ha a párom megváltozna, ha másként viselkedne, akkor elégedett lennék a kapcsolatommal….”

„akkor érezném jól magamat a munkahelyemen, ha a főnököm másként állna hozzám és a kiosztott feladatok mennyiségéhez….”

„akkor lehetne jó a kapcsolatom a gyerekemmel, ha szorgalmasabban tanulna, ha nem az övé lenne mindig az utolsó szó, ha megváltozna és rendet tudna tartani maga körül….”

„akkor tudnám elfogadni az apámat, ha nem akarná megmondani, hogy mit kéne csinálnom szerinte, hogy sikeres legyek….”

„akkor nem vitáznék az anyámmal, ha nem kérdezgetne annyit és végre békén hagyna….”

Ugye milyen jó lenne, ha a saját boldogságod csak attól függne, hogy a másik ember változzon meg a te igényed szerint. De sajnos ez nem így lett kitalálva!

Merthogy annak a másik embernek is megvannak a saját gondolatai, amit igaznak érez. Ami az ő nézőpontja, az az ő igazsága. Tehát a képlet úgy néz ki, hogy mindkét embernek megvan a saját igazsága, és ha az nem egyezik, és ezt nem tudják elfogadni, akkor az eredmény a konfliktus.

És ha mindenki azt gondolja, hogy igaza van, akkor kinek van igaza?

Gondolj csak bele: szeretnél-e egy olyan világban élni, ahol mindenki egyformán gondolkodik? Ahol mindenki ugyanazt látja szépnek vagy csúnyának? Ahol mindenki csak a töltött káposztát tartaná finom ételnek, a palacsintát pedig utálná. Tényleg azt szeretnéd, hogy mindenki úgy gondolkodjon, ahogy te? Valószínűleg nem, mert akkor nagyon egyhangú és unalmas lenne az élet.

De akkor miért nem tudod elfogadni, hogy a te igazad mellett a másiknak is igaza lehet?

Azért, mert az elme úgy érzi, hogy ha nem neki van igaza, akkor ő a rosszabb, a gyengébb, a butább….

Ez a kudarcot, a sikertelenséget és a bukást jelenti számára.  Ez pedig egyenlő az ego halálával.

Amikor azt veszed észre, hogy harcolsz valakivel az igazadért, akkor tudd, hogy ezzel észrevétlenül, de gyengíted magadat és a kapcsolatodat is. Rengeteg értékes energiát elveszítesz.

Megéri?

Ha úgy érzed, nem, akkor légy nyitott a másikra, halld meg az ő igazságát is, ami lehet ugyanolyan jó, mint a tiéd. Azzal hogy kitágítod a látókörödet, nyitottabb leszel, a világ meg egyszer csak sokkal színesebbé válik körülötted. És a siker sem fog elmaradni mellőled!