Miért jó nekem, hogy boldogtalan vagyok?

Legyen szó akár párkapcsolatról, akár munkáról, akár barátságról vagy egy régóta fennálló megszokott rossz helyzetről, elérkezhet az idő, amikor le kell zárni, el kell engedni, tovább kell lépni, mert már csak visszahúz téged.

Élhetsz együtt egy emberrel úgy, hogy csak vagytok egymás mellett, mint két lakótárs. De nincs már a kapcsolatban lelkesedés, vágy, szenvedély. Amikor már elfogytak a közös célok, kiürültek a beszélgetések, csak a felszínes dolgok tartanak össze.

A munkában is megtapasztalhatod azt, hogy nincs már benne motiváló erő. Nehezen kelsz ki reggel az ágyból, ha dolgozni kell menni. Unottan végzed a feladataidat. Gyomorgörccsel gondolsz a főnökre és eleged van az egészből. Alig várod a hétvégéket, állandóan fáradt vagy. Ha megkérdeznék tőled, miért vagy még mindig ezen a munkahelyen, csak azt tudod válaszolni: a fizetésért.

És lehetnek olyan baráti kapcsolatok is az életedben, aminek már lejárt az ideje. Azt veszed észre, hogy a találkozásaitok már nem töltenek el örömmel, nincs már egyetértés köztetek, vagy igazán nem is tudsz miről beszélgetni a régi jó baráttal.

Ezekben a helyzetekben egy közös van: el kell engedni és tovább kell lépni, mert nem szolgáljátok már egymást. Nincs értelme benne maradni olyan párkapcsolatban, munkában, barátságban, ami lehúz, elviszi az energiáidat. Amiben nem tudod megélni önmagadat. Ami fájdalommal, szenvedéssel, küszködéssel jár.

Hiszen az életünk esszenciája, lényege, hogy élvezzük a mindennapokat, hogy szépeket alkossunk és értelmes életet éljünk.

Miért mégis olyan nehéz elengedni egy társat, egy munkát, egy barátot, egy nem szuperáló helyzetet?

Mert ki kell lépni hozzá a megszokottból és elhagyni a biztosnak vélt komfortzónádat. Az élet azonban mindig ad jelzéseket, hogy nem jó úton haladsz.

Először minden a gondolataidban jelenik meg:

„Mi közöm még ehhez az emberhez?” ” Olyan sivár a kapcsolatom a párommal.” „Minek kell még mindig erre a helyre bemennem dolgozni?”” Elfáradtam, elegem van a munkámból”.  „Már megint hallgathatom a barátnőm panaszkodását.”

Aztán a gondolat érzelmekkel telítődik meg. Harag, közöny, unottság, passzivitás, agresszió, elégedetlenség, feszültség, félelem….

És ha ez így még nem elég, akkor jönnek a testi tünetek, majd a betegségek, amik már legutolsó jelként figyelmeztetnek: eljött a változtatás ideje!

Ha ezeket tapasztalod, érdemes feltenni magadnak a kérdést:

Mit nyerek ebből a helyzetből?

Miért jó nekem, hogy még mindig itt tartok?

Mi akadályozza, hogy elengedjem a rosszul működő szituációt és továbblépjek?

Mi történik, ha megteszem?

És a válaszok mindig megérkeznek, onnan mélyről, belülről.

Félek kilépni a kapcsolatomból, mert akkor egyedül maradok;    mert akkor el kell adni a szép családi házunkat;    mert mit szólnak majd a szüleim;   mert nem akarok elvált lenni;    mert félek a változástól….

Nem merem itt hagyni ezt a munkát, mert legalább van miért reggel felkelnem;    mert kell ez a fizetés;    mert nem értek máshoz;    mert nagy ma a munkanélküliség;   mert bizonyítanom kell az apámnak….

Nem engedhetem el a barátnőm kezét, mert szegény olyan szerencsétlen, hiába viszi el az energiáimat a panaszkodásával, segíteni akarok rajta….

Nem gyógyulhatok meg a betegségemből, mert addig legalább foglalkoznak velem, odafigyelnek rám.

Bár kéne valami új dolgot tanulnom, mert kevés a jelenlegi végzettségem, de mi lesz, ha nem megy majd a tanulás.

Ha úgy érzed, te is egy olyan helyzetben élsz, amiben nem vagy boldog, amiben elfáradtál, tedd fel magadnak a kérdéseket, halld meg a válaszokat és cselekedd meg, ami szükséges!

Rajtad áll, hogy milyen minőségű életet élsz!

Te mit engedsz meg magadnak?

Megerősítő gondolat: „Megengedem magamnak, hogy értékes és boldog életet éljek!”